A gőzhajózás előtti időszak

A Balatonon 1846 előtt még nem beszélhetünk szervezett hajózásról. Közlekedett ugyan néhány vitorlás - ezek közül a legismertebb a Főnix volt - és létezett három révátkelő is (Fenékpuszta és Balatonszentgyörgy, Boglár és Fülöp, valamint Öszöd és Akali között), a nagy áttörést mégis a Széchenyi kezdeményezésére létrejött Balatoni Gőzhajózási Társulat megalapítása és a  Kisfaludy gőzhajó megépítése jelentette.

A gőzhajózás kora

A tó első lapátkerekes gőzhajója 1846. szeptember 21-én tette meg próbaútját a tavon. Ebben az időben a balatoni idegenforgalom jórészt Balatonfüredre korlátozódott. A gőzös Keszthelyről, Keneséről és Alsóörsről szállította a vendégeket az északi parti üdülőhelyre. A kezdeti érdeklődés után kiderült, hogy a gőzös forgalma nem hozta meg a várt bevételeket, komoly problémák voltak mind a személy, mind az áruszállítással. A bajt csak tetézte, hogy a szabadságharc alatt szünetelt a menetrendszerinti közlekedés, a Kisfaludy kizárólag a harcoló alakultok utánpótlását biztosította. A rendszeres személyforgalom csak 1852-ben indulhatott meg újra. 1861-ben a Délivasút megépülése közelebb hozta a Balatont a világhoz. 1863-tól a Kisfaludy fokozatosan beszüntette egyéb járatait és már csak Siófok és Balatonfüred között közlekedett. A vasúttal Siófokra, majd onnan Füredre  igyekvő vendégsereg elég hamar felismerte a Sió parti város helyzeti előnyeit és részben ott maradt. Ezzel indult meg Siófok fejlődése a maihoz vezető úton. 1869-ben a Kisfaludy fatestét az újpesti hajógyárban vasra cserélték. További 18 év működés után, a hajó rossz állapota miatt közlekedését a hatóság 1887-ben megtiltotta.

1861-től a Révfülöp - Boglár átkelőjáraton vitorláskomp, majd 1872-től a Zala-Somogy gőzhajó társaság Balaton gőzöse közlekedett. A tó első csavargőzöse a Révfülöp - Boglár - Szepezd útvonalon közlekedett. A társaság 1876-ban csődbe ment, és a gőzös a Dunára került. Többszöri átépítés, tulajdonosváltás és névváltoztatás után 1978-ban több mint 100 évi szolgálat után selejtezték. 1981-ben visszakerült a Balatonhoz, jelenleg a boglári mólónál áll, ahol nyaranként étterem, presszó üzemelt benne.

A Kisfaludy leállításával, a menetrendi hajózás nélküli élet hanyatlás hozott a Balaton partján, ami leginkább Füredet és a tihanyi apátságot sújtotta. A Stefánia Yacht Egylet tagjainak és a Délivasút társaságnak is érdeke volt a gőzhajózás újbóli megindítása. 1888. október 21-én megalakult a Balatontavi Gőzhajózási Rt., a rendszeres balatoni személy- és teherszállítás lebonyolítására. Az újrakezdést szigorú feltételekkel Baross Gábor miniszter anyagilag is támogatta. A társaság által megrendelt új lapátkerekes hajót Kelén névre keresztelték (nem azonos a ma is futó hajóval). A kétgépes hajó 1889. július 1-én kezdte meg menetrendszerinti járatait az Almádi - Füred - Siófok - Füred - Almádi útvonalon. 1891-ben a Kelén nevet Barossra változtatták. A gőzös pályafutása 1922-es szétbontásával ért véget.

1890. május 27-én bocsátották vízre a Balaton második csavargőzösét - a Rohant. A hajót ideiglenes feladatra szánták, a tervezett két nagyobb gőzhajó elkészültéig. A Boglár - Badacsony – (Rév-)Fülöp útvonalon közlekedett. 1900-ban a Halászati Részvénytársaság vette meg és Somogy néven – 1905-ös Dunára kerüléséig – vontatóhajóként használta.

A két új csavargőzöst a Kelént és a Helkát Siófokon szerelték össze. A hajók azonos méretűek és formájúak, vas hajótesttel és fa felépítménnyel készültek. A Kelén 1891. április 17-én, míg a Helka 1891. június 28-án szállított először utasokat. Ez idő tájt a balatoni hajózás rohamos fejlődésnek indul - a korábbi fa kikötőket kőmólók váltják fel, egyes kikötőkből már naponta háromszor indulnak gőzhajójáratok. 1945. március 27-én a révfülöpi kikötőben még épségben lévő Kelén gépházában is elhelyezték a németek a robbanóanyagot, mikor a pusztítás elkerülése érdekében magyar hajósok, a fenékcsapok megnyitásával elsüllyesztették. A Helka nem volt ilyen szerencsés, mert az két nappal korábban Füreden felrobbantották. A Kelén többszöri felújítás után (1964, 1991) - természetesen már nem gőzhajóként - a mai napig is közlekedik a nosztalgiaflotta tagjaként. A Helkát 1964-ben korszerűsítették, melynek keretében Diesel-motort kapott. További 16 év szolgálat után - 1980-ban - kivonták a forgalomból és presszót alakítottak ki benne Balatonfüreden. 1994-ben a MAHART visszavásárolta és 1996-os felújítása után ismét forgalomba helyezte.

1909-ben bocsátották vízre a Budapesti Danubius Hajó- és Gépgyárban készült Kisfaludy csavargőzöst. A hajó többszöri átalakítással 1960-ig közlekedett, főleg a Keszthely - Badacsony – Fonyód útvonalon.

1913-ben a jelentős anyagi gondokkal küzdő részvénytársaság helyzetét egy új hajó beállításával próbálta meg orvosolni. A 29 méter hosszú, 5 méter széles Jókai gőzhajó június 2-án tette meg próbaútját a Balatonon. 1945. március 26-án a visszavonuló német csapatok Balatonfüreden elsüllyesztették. A hajót 1964-ben korszerűsítették és Diesel motort kapott. 1980-ben a Tiszára került, ahonnan, gyönyörűen felújítva 2002-ben került vissza a tóra. Azóta a balatonfüredi Vanyolai Kft. tulajdonaként járja a tavat.

Motoros hajók ideje

A ’20-as években a menetrend szerinti hajózás évről évre nagyobb veszteséget termelt, a hajókon már a kötelezően előírt javításokat sem tudták – pénzhiány miatt - elvégezni.

1927-ben Balatoni Hajózási Részvénytársaság néven új cég jelent meg a tavon. 1929-ben, már az új társaság égisze alatt kezdte meg menetrendszerű járatait a Szántód-Tihany rév első motoros komphajója - a Komp I - felváltva ezzel az addig közlekedő vitorlás kompot.  A hajó kb. 10 gépkocsit és 60 embert szállíthatott egyszerre és 15 perc alatt tette meg a két part közötti távolságot.

Az utazási színvonal emelése érdekében a BHRT négy új hajót rendelt meg. A Csobánc és a Szigliget luxuskivitelű motorosok 1927-ben kerültek a Balatonra. Az utasok kényelme érdekében két szalont és két büféfülkét is kialakítottak rajtuk. A hajótestek vasból, a felépítmények teakfából készültek, a berendezést és a bútorokat mahagóniból állították elő. A hajókat az akkor forradalminak számító villanyvilágítással és fényszóróval is ellátták az éjszakai utazáshoz. A II. világháború idején, 1945. március 26-án a visszavonuló német csapatok a balatonfüredi kikötőben mindkét hajót felrobbantották. A Csobánc motoros többszöri átalakítás után ma is a Balaton egyik legkedveltebb hajója. A Szigliget motoros az 1980-as években a Dunára került, ahol Pannónia néven folytatta pályafutását.

A Csongor és a Tünde motoroshajókat 1927-ben Balatonfüreden építették az IBUSZ hajóépítő üzemében. A két csak hosszában különböző jármű tölgyfa hajótesttel és teakfa felépítménnyel készült. Eredetileg nem volt rajtuk zárt utastér, azt csak később építették. A világháború idején a Tünde a Kelén szerencsésebb sorában osztozott Révfülöpön, míg a Csongor sok más hajóval együtt Balatonfüreden fel lett robbantva. 1950-ben a Tünde, 1958-ban pedig a Csongor fa testét vas testre cserélték ki. Felújítások után mindkét hajó jelenleg is közlekedik a tavon.

Az 1929-es esztendő újabb hajót hozott a tóra, a 18 méter hosszú, 4 méter széles, 50 lóerős Aero-rendszerű Diesel-motorral szerelt, viszonylag kisméretű Sió motorost. A Balatonfüreden gyártott, 50 főt befogadó hajót elsősorban kirándulóhajóként használták. A II. Világháborúban helyreállíthatatlanul megrongálódott.

1935-ben a balatoni idegenforgalom egyenletes emelkedése indokolta  a Boglár megépítését. A 18 méter hosszú, 4 méter széles, kishajó méretű járművet az alacsony kihasználtságú vonalakra tervezeték. 1945. márciusában a füredi kikötőben felrobbantották. Az újjáépítés során a teljesen megsemmisült Sió motorját építették bele. 1960-ban új 85 lóerős Diesel motort kapott, mellyel óránként 19 kilométer megtételére vált alkalmassá. Napjainkban is közlekedik.

Egy évvel a Boglár után került vízre a 30 személy befogadására alkalmas Badacsony. A hajót eredetileg vontatónak szánták, de végül a személyforgalomban is közlekedett. 1947-ben Balatonfüreden átépítették, majd 1955-ben Csepel néven a Dunára helyezték át. 1963-ban kiselejtezték.

Az 1938-as évben újabb két hajóval gyarapodott a balatoni flotta, a Szent István és a Szent Miklós motorosokkal. A főként átkelő- és kirándulóhajóként használt testvérhajókat a vízibuszok elődeinek tekinthetjük. A háborús károk javítása idején, 1946-ban a hajók új 120 lóerős motort kaptak és a kor igényeinek megfelelően a Szent Miklós a Tátika, a Szent István a megsemmisült Sió motoros nevét vette fel. Előbbi hajó jelenleg a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum tulajdonában van, utóbbi néhány évi közlekedés után a Velencei-tóra, majd később a Dunára került.

A II. Világháború utáni időszak

A balatoni hajózás a világháborút követően legsötétebb időszakát élte át. A hajóflotta egyetlen tagja sem maradt sértetlen a front elvonulása után. A hajósok elsőnek a fenékcsapokkal elsüllyesztett Tünde motorost emelték ki, és szállították felújításra Balatonfüredre. Ez a hajó kezdte meg a menetrendszerű közlekedést Balatonfüred és Siófok között. Másodikként 1946-ban a Kelén majd a Boglár és a Helka helyreállítása következett. Egy évre rá elkészült a Somogy kotróhajó, majd 1948-ra végeztek a Jókai és a Csongor felújításával. A szinte teljesen elpusztult Kisfaludy, Csobánc és Szigliget rendbehozatala további egy évet vett igénybe. Ekkor már tíz üzemképes hajó járta a Balatont.

A Balatoni Hajózási Részvénytársaságot államosították. A megnövekedett utasforgalom kielégítésére 1946-ban három dunai gőzhajót: a II-es számú csavargőzöst – balatoni nevén Pajtást – az V-ös számú Úttörőt és a VIII-as számú Ifjúgárdát hozták a Dunáról a Balatonra. A Pajtást az 1954. május 30-i füredi balesete után, 1956-ban teljesen átépítették. 170 lóerős Diesel-motort kapott és mint kétcsavaros motoroshajó állt ismét szolgálatba Siófok néven. 1959-ben Dömsödként visszakerült a Dunára. Az 1918-as készítésű Úttörő 1964-ben került vissza a Dunára és 11 évvel később selejtezték. Az Úttörővel egyidős Ifjúgárda, 27 méter hosszú, 4.5 méter széles hajó. 1955-ben korszerűsítették, 1964-ben visszakerült a Dunára, majd egy évre rá selejtezték.

A Balaton sajátosságait figyelembe véve építették meg 1952-ben a 400 lóerős Diesel-motorral szerelt csavarmeghajtású Beloiannisz motorost. Néhány évi közlekedés után kiderültek a hajó gyengéi, ezért 1969-ben jelentősebb átépítésen esett át. 1991-ben nevét Balatonra változatták. A nagy utasbefogadó képességű hajó főidényben a Siófok - Füred - Tihany útvonalon közlekedett. A balatoni flotta zászlóshajóját leromlott műszaki állapota miatt 2003-ban kivonták a forgalomból.

1955-től a MAHART részeként működik tovább a balatoni hajózás.

1956-tól új hajótípus jelenik meg a Balatonon - a vízibusz. A 150 főt befogadó, 170 lőerős motorral szerelt, 301-es típus első három képviselője a Csopak,  a Tihany és a Lelle voltak. 1958-tól újabb ugyan ilyen típusú hajók érkeztek a tóra az Almádi, a Dunakeszi (1959; később: Dörgicse), a Szemes (1960), a Horány (1961; Ederics) és a Megyer (1961; Akali). 1962-ben kezdett közlekedni a Leányfalu (Földvár), 1963-ban pedig a Györök, az Arács, a Révfülöp és a Szárszó. Az utolsónak Balatonra érkező vízibusz a Szabadi (1964) volt, melynek tulajdonjoga hamar átkerült a Hungest céghez, majd később a Vanyolai Kft-hez. 2002 óta a Dunán közlekedik. Néhány, eredetileg zárt hajó hátsó tetejének egy részét - igazodva az utasok igényeihez – levágták, nyitott fedélzetet hozva így létre (Lelle, Tihany, Szemes, Csopak). A Lelle és a Tihany 1966-ban a Dunára került, több vízibuszt pedig a közelmúltban kezdtek eladni, vagy selejtezni. (Szemes 2003; Csopak, Dunakeszi 2004; Szárszó 2005).

A ’60-as évek közepén a Szántód-Tihanyi rév forgalmának jelentős növekedése új kompok üzembe állítását tette szükségessé. 1961-ben Balatonfüreden elkészült a Komp II. (később: Kisfaludy Sándor), amit 1964-ben a Komp III. (Kossuth Lajos), majd 1968-ban a Komp IV. (Széchenyi István) követett. Az új átkelőhajók beállítása lehetővé tette, hogy az elöregedett Komp I-et 1967-ben kiselejtezzék. A Kossuth Lajos vízretétele után 12 évvel újabb – máig az utolsó – komp készült el a füredi hajógyárban, mely Baross Gábor néven szállítja az autókat. A ’80-as években a Komp II, III és IV jelentős átalakításokon esett át.

1963-ban kezdte meg járatait a 303-as tengeri vízibusznak épült Hévíz és Keszthely motoros. Ez a két hajó nagy népszerűségre tett szert az utasok között egyedi formájával és nagy nyitott hátsó fedélzetével. Mindkét hajót a közelmúltban teljesen felújították, zárt utasterüket légkondicionálóval látták el.  

1967-68-ban a forgalom növekedése újabb - nagy befogadóképességű - hajók Dunáról a Balatonra hozatalát tett szükségessé. Így került a „Magyar Tengerre” a Zebegény, a Szentendre és az Ercsi. Az 1921-ben épült Zebegény eredetileg az  LIV. számú dunai csavargőzös volt. A háborús károk kijavítása után 1963-ig közlekedett, ekkor, selejtezésre került. 1965-ben „újrafelfedezték”, átépítették motoroshajóvá, majd került két évre rá a tóra.  1991-ben Halápra keresztelték át Az átnevezés után három évvel visszakerült a Dunára, ahol ma Attila néven fut. A következő Balatonra került „400-as” (Szentendre) – így nevezték a hajósok a 400 főt befogadó három hajót - a szintén 1921-ben épített  LV. számú csavargőzös volt. 1944-es elsüllyesztése után, egy évvel kiemelték, majd 19 évi közlekedés után kivonták a forgalomból. 1966-ban motoroshajóvá építették át, ezek után került 1968-ban a Balatonra. 1991-ben nevét – a Balatonhoz jobban illő - Gulácsra változtatták. 2004. augusztus 22-én közlekedett utoljára Siófok, Balatonfüred és Tihany között. 2005. október 24-én visszakerült a Dunára. A „400-as család” harmadik tóra kerülő tagja a társaival azonos korú Ercsi volt. A hajó 1944-ben Ausztriában orosz hadizsákmánnyá lett, nevét ekkor Tbiliszire változtatták. 1955. szeptember 1-én visszakerült a MAHART-hoz és 1963-as selejtezéséig ismét LI. számú csavargőzösként szelte a habokat. 1964-ben két társához hasonlóan jelentős fejlesztésen esett át és került ’68-ban a tóra. 1991-ben a Bakony nevet kapta. A hajó 2005. augusztus 21-én tette meg utolsó (Badacsony-Balatonföldvár) menetrendi útját. 2005. október 24-én a Sión keresztül a Dunára vontatták.

1978-ban az akkor Szovjetunióbeli Iljicsevszkben épült a Lelle motoros. A 180 fő befogadására alkalmas 33,5 méter hosszú hajó 2002-ben jelentős korszerűsítésen esett át és a mai napig is szeli a habokat. 

Az 1980-as években jelentek meg a Balatonon a katamaránok. A 4-600 fő befogadására alkalmas nagytestű hajók egyaránt alkalmasak a menetrendi közlekedésben nagy tömegek egyidejű mozgatására valamint rendezvények megtartására is. A széria első darabja az 1979-ben készült Siófok volt, őt követte még ugyan abban az évben a Badacsony. 1980-ban készült el - elődeihez képest némi módosítással - a Füred. A sok kritika ellenére a hajók a mai napig fontos részei a tó közlekedésének.

Rendszerváltás utáni idők

1989. után a Balaton is „szabad piac” lett, sorban alakultak a séta és rendezvényhajózással foglalkozó - kisebb-nagyobb - cégek. Jelenleg a legtöbb motoroshajóval rendelkező ilyen vállalkozás a balatonfüredi Vanyolai Hajózási Kft. Ők a Balaton és a Szabadi motorossal kezdték el tevékenységüket, majd 2002-ben a tóra hozták a - gőzhajók részben már említett – Jókait és egyidejűleg eladták a Szabadi vízibuszt. 2006. március 8-án került a Sión keresztül a Balatonra legújabb hajójuk a Klára (korábbi nevén: Mainau) motoros. Fenti hajók mellet a Kft. egy Jocóka névre hallgató vitorlással is rendelkezik. 

1999-ben a balatoni hajózást kivált a MAHART kötelékéből és ezzel a teljesen önálló Balatoni Hajózási Rt. – később Zrt. – kezébe került a Balatoni személyszállítás legnagyobb része. Változás nemcsak a cég nevében történt, hanem a hajópark jelentős megújítása is ekkor vette kezdetét. A Balatoni viszonyokra alkalmasnak talált Lellét további két „Lelle-típusú” hajó követte a Fonyód és a Szántód. Mindkét hajót megvásárlásuk után felújították, korszerű motort, kényelmes utasbarát berendezést kaptak. A megújulás részeként vásárolta meg a cég 2004. végén a DRV-től az Aqua Pannonia kétmotoros hajót. Következő év elején a hajót átépítették személyhajónak, azaz a darut és a felépítmények egy részét eltávolították és nyitott utasteret alakítottak ki rajta. Jelenleg elsősorban séta és rendezvényhajóként üzemel.

2003-ban új zászlóshajót vásárolt a Zrt, a 2001-ben Törökországban gyártott, 600 fős Kaptan Sevket Iyideret. Mivel a Balaton alacsony vízállása miatt a Sió két évig nem volt hajózható a Dunán közlekedtették Balaton I. néven. 2005. október 27-én vontatták a csatornán keresztül a tóra. A hajót Siófokon fél év alatt jelentősen átépítették. 2006. májustól Szent Miklós néven szállítja az utasokat.